Herfstvakantie in het Oostblok
Na een paar drukke maanden heb ik medio oktober met mijn man het
vliegtuig gepakt en zijn we naar mijn stad, Cluj in Transsylvanië gevlogen. Zoals
jullie het al allemaal weten, en anders maar nu, ben ik Hongaarse vanuit Roemenië.
12 jaar geleden ben ik als liefdesimmigrant in Utrecht wakker geworden. In
Zuilen op precies te zijn. Intussen zijn we naar de Vinex verhuisd. Heerlijk.
Wij hebben in Cluj/Kolozsvár/Klausenburg afgelopen week een heuse ouwewijvenzomer
meegemaakt met mijn familie en vrienden. Wij proberen per jaar vier of vijf
keer die kant op te gaan. Het is bijzonder en mooi om de ontwikkelingen met
betrekking tot toegankelijkheid daar mee te maken.
Sinds twee jaar gebruik ik een rolstoel. Je zou je kunnen afvragen hoe
ik het ermee kan redden in een land dat in Nederland als een Oostblokland bekend
staat. Het is interessant om hiernaar te kijken. Begin november vieren wij het
vallen van de Berlijnse Muur. 28 jaar lang was de Berlijnse Muur hét symbool
van de Koude Oorlog en van een Europa dat verdeeld was in een democratisch
westen en een communistisch oosten. Toen de muur op 9 november 1989, dus 30
jaar geleden viel, betekende dat het begin van een nieuw tijdperk in de
wereldgeschiedenis.
Een nieuw tijdperk voor mensen die met een beperking leven duurde
echter nog even in Roemenië. Het is eigenlijk pas sinds een paar jaar dat ik ontwikkelingen
zie. In het openbaar vervoer bijvoorbeeld. Er zijn nieuwe bussen met een
uitklapbare oprijklep en er is een rolstoelplek gereserveerd. En als de oprijklep
het onverhoopt een keertje niet doet, dan tilt de chauffeur je met rolstoel en al in
de bus. Of ik rolde als een malle samen met mijn man om de bus te halen. De
chauffeur zag ons en wachtte geduldig. Zo vanzelfsprekend. Wij zijn ook naar
een symfonisch orkest en een opera geweest. De gebouwen zijn bereikbaar,
betreedbaar en bruikbaar. Er is in mijn buurt ook een nieuwe kinderspeelplaats die
helemaal toegankelijk is. Er is zelfs een spic en span openbaar toilet voor
rolstoelgebruikers. De instellingen van de gemeente zijn nog niet toegankelijk,
maar je kan niet alles in een keer hebben. Er is wel wat werk aan gedaan aan de
stoepen, maar waarschijnlijk door mensen die nog nooit van hun leven in een
rolstoel hebben gezeten of iemand die met een blindenstok loopt hebben gezien. Er
is nog veel te winnen zal ik maar zeggen.
Toegankelijkheid is een mensenrecht. Zonder toegankelijkheid kan je van
geen ander mensenrecht genieten. Toegankelijkheid betekent ook de zichtbaarheid
in de openbare ruimte van mensen met een beperking. Op straat, in het
concertgebouw, in de kerk én de kroeg. Zichtbaarheid is nodig voor
mentaliteitsverandering. Over welke verandering heb ik het? Bewustwording dat
iedereen een gelijkwaardige lid is van onze samenleving. Kijk naar de talenten
en mogelijkheden van ieder mens, niet naar zijn of haar beperkingen. En maak de
omgeving drempelloos.
Dezelfde mentaliteitsverandering moet in elke samenleving plaatsvinden.
Ik kijk naar veranderingen vanuit een historisch perspectief, daarom heb ik het
ook over de val van de Berlijnse Muur. Ik vertrouw erop dat mensen allemaal in
staat zijn om op de lange termijn voor een inclusieve samenleving te zorgen.
Őszi vakáció a keleti blokkban
Néhány zsúfolt hónap után október közepén repülőre pattantunk a férjemmel, és Kolozsvár felé vettük utunkat. Amint azt már valószínűleg tudjátok, vagy ha nem, akkor ezennel, 12 évvel ezelőtt romániai magyarként Utrechtben ébredtem. Státusom: szerelmi bevándorló.
Kolozsváron egy hétig vérbeli vénasszonyok nyarában volt részünk a családommal és barátainkkal. Évente négy-öt alkalommal próbálunk erre jönni. Különös és szép itt az akadálymentesítéssel kapcsolatos fejlődést követni és megélni.
Két éve lazán guruló kerekesszék használója vagyok. Feltehetnéd magadban a kérdést, hogyan boldogulok ezzel egy országban, amely Hollandiában a keleti blokkhoz tartozó országként ismert. Érdekes ezt szemügyre venni. November elején a berlini fal leomlását ünnepeljük. 28 éven keresztül a berlini fal a hidegháború és egy megosztott, demokratikus Nyugat- és kommunista Kelet-Európa fő szimbólumává vált. Amikor 1989 november 9-én, azaz 30 évvel ezelőtt leomlott a berlini fal, a világtörténelemben egy új időszak vette kezdetét.
A fogyatékkal élő személyek esetében egy új időszak még váratott magára Romániában. Tulajdonképpen csak néhány éve tapasztalok fejlődést ezen a téren. Új, akadálymentes autóbuszok vannak, amelyek lehajtható padlóval rendelkeznek, és ezen felgurulok. Kerekesszékesek számára fenn is van tartva egy hely a buszon. És ha váratlanul egy lehajtható padló éppen nem teszi a dolgát, megragad az autóbusz vezető, és kerekesszékestől beemel. Egyik reggel őrült módjára gurultam, a férjem repített, hogy elérjük az elektromos buszt. A vezető meglátott, és türelmesen várt ránk. Annyira magától értetődő módon! Szimfonikus koncerten és operában is voltunk. Az épületek megközelíthetőek és átjárhatóak. Legalábbis a földszint. A lakásunk közelében egy új akadálymentes játszótér is van. Minden gyermek élvezheti. Egy ragyogó WC is van a kerekesszéket használók számára. Az önkormányzati intézmények épületei nem akadálymentesek, de nem lehet mindent egyszerre. A járdaszegélyek akadálymentesítésén is dolgoznak. Valószínűleg olyan emberek, akik soha életükben nem próbáltak ki egy kerekesszéket, vagy soha nem láttak egy vakvezető sétapálcát használó személyt. Van még mit nyerni ezen a téren.
Az akadálymentesség emberi jog. E nélkül nem élhetsz semmilyen más emberi jogoddal. Az akadálymentesség a társadalmi életben való jelenlét feltétele a fogyatékkal élők számára. Az utcán, egy koncertteremben, a templomban vagy a kocsmában. A mentalitásváltáshoz szükség van erre a jelenlétre. Milyen mentalitásváltásra gondolok? Annak tudatosítására, hogy minden egyes személy a társadalmunk egyenértékű tagja. Figyelj egy személy képességeire és tehetségére, ne a fogyatékára. És tedd akadálymentessé a környezetet mindenki számára.
Ennek a mentalitásváltásnak még minden társadalomban végbe kell mennie. A változásokat történelmi kontextusban követem, ezért is említettem a berlini fal leomlását. Bízom abban, hogy minden ember képes arra, hogy hosszú távon egy befogadó társadalomról gondoskodjon.
